2010. október 15., péntek

22,6%-kal nőtt a bűncselekmények száma

Kárpátalján idén 9 hónap alatt 22,6%-kal nőtt az elkövetett bűncselekmények száma a tavalyi év azonos időszakához képest – közölte Vitalij Muhin helyettes ügyész a Kárpátaljai Megyei Ügyészség kibővített ülésén, melyrő a Zakarpattya.net.ua internetes hírportál számol be.
Jelentős mértékben nőtt a kiskorúak által elkövetett bűncselekmények száma, mely 332-re rúg, míg tavaly ugyanazon időszak alatt 142 bűncselekményt követtek el. A legtöbbek ezek közül a Beregszászi, a Nagyszőlősi és a Szolyvai járásokban, valamint a megyeszékhelyen, Ungváron követik el. Az esetek túlnyomó többségében lopást követnek el a kiskorúak – 207 ilyen esetet regisztráltak, ami 60%-kát teszi ki az összes, gyerekek által elkövetett bűncselekményeknek.
A megyében 12%-kal (316-ról 355-re) nőtt a kábítószer-fogyasztással és terjesztéssel kapcsolatos bűncselekmények száma. A kiskorúak által elkövetett hasonló bűncselekmények száma 5-ről 21-re emelkedett, ami 320%-os növekedést jelent.
A helyettes ügyész rámutatott az ügyészség és a rendőrség nyomozói munkájának hiányosságaira: 1228 bűncselekmény máig felderítetlen, ezek közül 564 a súlyos és különösen súlyos kategóriába tartozik.

Kárpátalja: egyszer fent, egyszer lent - Kitekintő.hu

Kárpátalja: egyszer fent, egyszer lent - Kitekintő.hu

2010. október 14., csütörtök

Janukovics aláírta a htalmi jogkörét bővítő jobszabályokat

Viktor Janukovics ukrán államfő aláírta a parlament által elfogadott, a Miniszteri Kabinetről szóló törvényt, valamint egy sor más jogszabályt, melyek jelentős mértékben kibővítik az államfő hatalmi jogkörét Ukrajnában.
Már kezet csókolnak az "uralkodónak"
A törvénymódosítás értelmében Viktor Janukovics jelenlegi elnök még Leonyid Kucsma egykori államfőnél is nagyobb jogköröket kap az Alkotmány és a kormányról szóló törvény módosítása révén.
Ülésezik az Azarov-kabinet
A kormányprogramnak ezentúl az államfő választási programjára kell épülnie, azt a parlamenti képviselőknek alkotmányos többséggel kell jóváhagyniuk. A kormányfő személyét az államfő javasolja a parlamentnek, és az alkotmányos többség fele, azaz 226 képviselői szavazat kell a megválasztásához. A kormány többi tagjait szint az államfő nevezi ki.

2010. október 11., hétfő

Mi lesz veled, Ukrajna?

A pesszimista kérdésfelvetést azok a 2008 vége óta kiéleződő, elhúzódó negatív folyamatok alapozzák meg, amelyek az ukrajnai bel- és külpolitikában figyelhetők meg, véli Jurij Macijevszkij politológus, akinek elemzését az Ukrajinszka Pravda internetes hírportál közli, Ennek az írásnak a gondolatmenetét a Kárpátalja hetilap is ismertette olvasóival.
Janukovics elnökségének első féléve arról tanúskodik, hogy a reformokról továbbra is csak beszélni fognak. Ennek legalább egy magyarázata van. Az elnöknek és csapatának társadalmi támogatottságra van szüksége. Enélkül sokkal nehezebb lesz megőrizni azt a rendkívül központosított hatalmi vertikumot, amelyet építenek.
A reformok hiánya továbbra is rontani fogja a lakosság életszínvonalát, óhatatlanul csapást mér a népszerűségre, de a reformkísérlet ugyanilyen következményekkel járna. Csakhogy elkezdeni az átalakulást sokkal nehezebb, mint beszélni róla, ezért a reformokat valószínűleg feláldozzák a hatáskörökért folytatott harcban.
Tovább tart majd a bizalomvesztés az elnökkel és valamennyi kulcsfontosságú hatalmi intézménnyel szemben, amit a szociológusok augusztusban már kimutattak. A legitimitás biztosításának dilemmáját bizonyára ugyanúgy oldják majd meg, mint Juscsenko idején: „Élünk, amíg tudunk.” De a hatalom ilyen hozzáállásának lényegesen súlyosabb következményei lehetnek az országra nézve, mint a személyes vereség.
Diagnózis
Az állam mint politikai képződmény, amely törvényes joghatósággal és ellenőrzéssel rendelkezik egy meghatározott terület felett, jogosult a döntéshozatalra az egész lakosság nevében, monopóliummal bír az erőszak legitim alkalmazására, elismert kormánnyal és szuverenitással rendelkezik, egyre csak veszít ezekből a jegyekből, s forráskiszivattyúzási szervezetté alakul át. Elveszíti az ellenőrzést saját területe felett, nem tudja garantálni a maga biztonságát és képtelen ellátni a belső és külső funkciókat. Ez egy „hanyatló állam” leírása.
Ennek sok oka van, amelyek ismertek. Először is, nincs Alkotmány, amelyet betartanának. Az Alkotmányt elfogadásának pillanatától megsértik, különösen 2004 decemberi módosítása óta.
Másodszor, a hatalmi ágak öt év küzdelem után elsorvadtak, és csak külső jegyeiket őrizték meg. A kormány az elnöki adminisztráció „végrehajtó bizottságává” változott, s jobbára a költségvetési pénzek „felhasználásával” foglalkozik.
A Legfelsőbb Tanács olyan gyorsan veszíti el a törvényhozó testület szerepét, ahogyan nő a kormánykoalíció létszáma. Míg korábban a néhány politikai-gazdasági csoport közötti ellentétek biztosítottak még valamiféle dinamikát, a „donyeckiek” hatalomra kerülésével ez megszűnt.
A bírói ág megszűnt ellátni a törvényesség betartatásának funkcióját, s a politikai küzdelem forrásává vált.
Az elnök igyekszik kijavítani ezeket a hibákat a végrehajtói hatalom hipercentralizált vertikumának kiépítésével a „rendcsinálás” örve alatt, valójában azonban megpróbálja kompenzálni minden korábbi vereségét, s ellenőrzése alá vonni minden forrást és pénzügyi csatornát.
Ez a múltba vezető út, a „patrónus elnökség”-hez való visszatérés, amely nem annyira a formális meghatalmazásokra támaszkodik, mint inkább az informális jogok szakosított rendszerére, amelyek mindazonáltal sokkal hatékonyabbnak bizonyulnak, mint a formálisak.
Viktor Janukovics ukrán államfő
Az elnök-patrónus a jó szolgálat fejében „odaadhat használatba” egy vállalatot, ágazatot, esetleg régiót, vagy ellenkezőleg - az utolsó inget is elveheti. Ukrajnában ezt a rendszert Kucsma elnöksége idején alakították ki, de nem tűnt el Juscsenko elnöksége alatt sem. Az utóbbi azonban nem zsarolta és nem üldözte politikai ellenfeleit vagy az újságírókat.
Az elnöki megbízatás végéhez közeledve környezete elhagyhatja a patrónust egy ellenzéki jelöltet támogatván, amely elnökké választását követően folytatja a korábbi gyakorlatot.
A látszólagos szilárdság ellenére az ilyen rendszerek nem szilárdak, nem hatékonyak és - többségükben - nem legitimek, de az a legrosszabb, hogy paraziták, miután a hűbérorientált gazdaságon alapulnak.
Miután a patrónusi-kliensi viszonyok a hűbéri viszonyok reinkarnációjának tekinthetők a politikai szférában, az elitek hűbérorientált viselkedése ugyanennek a jelenségnek felel meg a gazdaságban.
A hűbérorientált gazdaság abban különbözik a nyereségorientálttól, hogy itt a gazdasági szereplők nem fektetnek be az ágazatok vagy technológiák modernizálásába, hanem addig használják a forrásokat és infrastruktúrákat, amíg azok hasznot hajtanak. Az ilyen gazdaság gyarmati, függetlenül attól, hogy a birodalom külső vagy belső gyarmatairól van-e szó. Amikor a birodalmak letűnnek, a gyarmati intézmények megőrzik befolyásukat, ha az elitek nem tudják vagy nem akarják megváltoztatni azokat.
A politikailag és gazdaságilag gyenge társadalmakban a politikai-gazdasági csoportok képesek befolyásolni a „játékszabályok” alakítását a kormánytagok és politikusok megvásárlásával. Az üzleti élet szereplői mindig vonzódnak a hatalomhoz és viszont, de ott, ahol nincsenek hatékony mechanizmusok ezeknek a mozgásoknak a megfékezésére, az üzlet egybeolvad a hatalommal és az állam „bekebelezetté” válik a klánok által (captured state).
Ukrajna majdnem tipikus példája a posztkoloniális gazdaságnak, amely hűbérorientált politikai-gazdasági csoportok áldozatává vált. Melyek a „bekebelezés” empirikus jegyei? Először is, ilyen a szabályozó törvénykezés, másodszor, az árnyékgazdaság bizonyos arányú jelenléte, és végül a korrupció. Az utóbbi nem egyszerűen az a „kenőanyag”, amely megkönnyíti az üzleti élet szereplőinek, hogy hassanak a törvényhozásra, hanem a politikai és a gazdasági rendszerek szerves része. (...)
Míg Juscsenko elnöklésének egész belpolitikai összetevőjét a politikai vetélkedés felerősödése jellemezte, ami több politikai válságba torkollott, Janukovics hatalomra kerülésével a vetélkedés megszűnt, és elkövetkezett az elitek konszolidációja az új „patrónus” körül.
A politikai instabilitás közepette a gazdaságnak sikerült fennmaradnia (ami a piacgazdaság szempontjából paradoxonnak tekinthető), míg volt kereslet a kohászat és vegyipar termékei iránt. Amint a kereslet csökkent, az ukrán gazdaság talán a legnagyobb mértékű visszaesést produkálta Európában.
Most a gazdasági válság váltotta fel a politikait. De nem látunk politikai döntéseket, amelyek elősegítenék a válságból való kilábalást. A hatalom központosítását látjuk a „krízis leküzdése” jelszóval.
Az államigazgatás valódi irányítását továbbra sem sikerült elérni. Ehelyett a hatékony igazgatás jeleként tüntetik fel a politikai ellenfelek kiszorítását a hatalom minden ágából és szintjéről.
A jelenlegi hatalom, akárcsak az előző, nem ismeri el a stabilitás elérésének alapját - a nemzeti konszenzus kimunkálását a „győztes visz mindent” eszméjéről való lemondás révén.
Amíg az ukrajnai „elitek” meg nem értik, hogy a választási győzelem nem lehet abszolút - aminthogy a vereség sem -, addig a választások a „játékszabályok” megváltozásának állandó veszélye légkörében zajlanak majd.
Prognózis
Mi vár Ukrajnára az elkövetkező években? (...) Az események alakulásának két forgatókönyve rajzolódik ki két egyformán negatív következménnyel. Ezeket a forgatókönyveket feltételesen így nevezhetjük el: „Reformok a demokráciáért cserébe”, valamint „Reformok imitációja és a hatalom koncentrációja”.
Reformok a demokráciáért cserébe. A szovjet nomenklatúra képviselői által bürokratikus módszerekkel megvalósított reformok enyhítik a nagyvállalkozók adóterheit, a kis és közepes vállalkozókra helyezve át azokat. A lakosság életszínvonala nem nő, ami óhatatlanul még nagyobb csapást mér az elnök népszerűségére.
A hatalom központosítása a politikai vetélkedés, a média tevékenységének és a cselekvőképes ellenzéknek a korlátozásához vezet. Személyi kultusz nem lesz, de az ország elmerül a törvénytelenség és a bürokratikus önkény örvényében, ami máris megmutatkozik a törvények figyelmen kívül hagyásában az állami hivatalnokok által, a hivatali helyzettel való visszaélésben, a növekvő korrupcióban, a közösségi szféra szűkülésében. Ebben a helyzetben a lakosság ésszerű stratégiája az alkalmazkodás és nem az ellenállás, amit az ukránok jól ismernek. (...) A reformok negatív társadalmi következményeinek igazolására a hatalom manőverekhez folyamodhat - megpróbálhat bűnösöket találni a BJUT vezetői között, lefolytathat néhány bírósági eljárást, hogy a közvélemény figyelmét a „valódi” felelősökre irányítsa.
Amennyiben Janukovics más utat választ - a reformok imitálását vagy teljes elmaradásukat a hatalom maximális koncentrációja és a források ellenőrizetlen felhasználása céljából -, az államadósság növekedése, az árnyékgazdaság arányának növekedése, a gazdasági válság elmélyülése és a beláthatatlan következményekkel járó államcsőd vár ránk, vagy a hitelezőknek tett újabb stratégiai engedmények, amelyek a szuverenitás elvesztését jelentik majd.
Mind az első, mind a második válságforgatóköny, s ezért egyaránt negatív. Ha a válságot nem kezelik, végbemegy a válságban lévő objektum lényegi jellemzőinek kényszerű változása, azaz bekövetkezik a széthullás.
Ez nem jelenti azt, hogy nincs harmadik lehetőség is. Lehetséges az események alakulásának pozitív lefolyása is, de az megköveteli az elittől, hogy képes legyen hatékony döntéseket hozni válsághelyzetben. Sajnos a mi „elitjeink” nem mutatnak ilyen képességet, ezért ezt a lehetőséget e helyütt nem is vizsgáljuk.
Az ukrajnai helyzet a rendszerválság jegyeit mutatja, bár a politikai rendszer a stabilitás fázisába lépett. Ez arra utal, hogy az irányíthatóság helyreállítása (avagy az autoritarizmushoz való visszatérés), amire Janukovics csapata ösztönösen törekszik, a megmenekülést jelenthetné Ukrajna számára. Sajnos a perszonalista rendszerek, mint arról már volt szó, nem hatékonyak, ezért az egységes hatalmi vertikum kiépítése valamennyi kísérő elemével és praktikájával együtt öncél, és semmiféle haszonnal nem jár a társadalom számára. (...)

Ukrajna – visszatér az elnöki teljhatalom


Október 1-jén Ukrajna Alkotmánybírósága kihirdette döntését az alaptörvény 2004-ben végrehajtott módosításának alkotmányosságát illetően. Végeredményben a taláros testület eltörölte az úgynevezett politreformot, melynek értelmében az ország 2006-tól az elnöki-parlamenti irányításról a parlamenti-elnöki rendszerre tért át. Figyelemre méltó, hogy a döntést egyhangúlag fogadta el a 18 fős bírói testület – olvashatjuk a Kárpátalja hetilapban közölt terjedelmes írásban.
Döntött az Alkotmánybíróság
Az Alkotmánybíróság döntésében mindenekelőtt alkotmányellenesnek mondta ki az Alkotmányt módosító törvényt a Legfelsőbb Tanács általi tárgyalására és elfogadására vonatkozó procedurális követelmények megsértése miatt. Ezen túl a testület leszögezte, hogy a szóban forgó törvény jelen döntésük kihirdetésének pillanatától érvényét veszti, s kötelezte az államhatalmi szerveket, hogy hozzák összhangba a hatályos normatív-jogi dokumentumokat az 1996-os szövegezésű Alkotmánnyal.
A 2004 decemberében elfogadott alkotmánymódosítás eltörlése azt jelenti, hogy az elnök visszakapja mindazokat a meghatalmazásait, amelyekkel Leonyid Kucsma rendelkezett elnökként 1996 és 2004 között. Így például ismét az államfő lett a végrehajtó hatalom feje, amennyiben ő jelöli a miniszterelnököt, akinek személyét ezután a parlament hagyja jóvá, és jogot kapott az elnök a kormányfő leváltására is. Ugyancsak jogában lesz az államelnöknek közvetlenül kinevezni a minisztereket a kormányfő javaslata alapján, s bármikor menesztheti is őket. Rendeleteivel, illetve a neki nem tetsző kormányrendeletek eltörlésével közvetlenül is befolyásolhatja a miniszteri kabinet munkáját. Jogában áll továbbá létrehozni, megszüntetni, illetve átalakítani a központi végrehajtó hatalom intézményeit, ugyanakkor jelentős mértékben csökkentek jogosítványai a parlament feloszlatását illetően. Mostantól csak abban az esetben oszlathatja fel a törvényhozást az államfő, ha az a megválasztását követő 30 napon belül nem tudja megkezdeni az ülésezést. Ugyancsak a parlamentet érintő változások, hogy az 1996-os Alkotmány nem ismeri a parlamenti koalíció fogalmát, továbbá nyitva hagyja a kérdést, hogy vajon öt, avagy csupán négy évre szól-e a törvényhozás jogosítványa.
Még aznap este elmondott televíziós beszédében Viktor Janukovics államfő bejelentette, hogy az Alkotmánybíróság valamennyi döntését, többek között a 2004-es politreform eltörlésére vonatkozókat is, következetesen végre fogják hajtani. Ezután - s azóta több fórumon is - kifejtette véleményét, miszerint az 1996-os alkotmány sokkal pontosabban rögzíti valamennyi hatalmi ág jogosítványait és kötelességeit, és a legtökéletesebbek egyikeként tartják számon a világban.
Janukovics önkényuralma vár Ukrajnára?
Volodimir Litvin, a parlament elnöke bejelentette, hogy az alkotmánybírósági döntés miatt felmerülő problémás kérdések megkövetelik egy alkotmányügyi bizottság létrehozását. Mint jelezte, az előzetes becslések szerint a 2006-ban életbe lépett új Alkotmányra alapozva mintegy 700 törvény született. Ezekből mintegy 40-et most halaszthatatlanul módosítani kellene.
Nem tudni, az elnök és környezete miből következtet az 1996-os Alkotmány nemzetközi elismertségére, annyi azonban bizonyos, hogy bár újbóli bevezetése szinte megjósolható volt az Alkotmánybíróság összetételének közelmúltbeli megváltoztatása után, mégis országszerte komoly nyugtalanságot, az ellenzék részéről pedig heves tiltakozást váltott ki. Jelena Lukas, az államfői adminisztráció elnökének helyettese az Alkotmánybíróság döntését kommentálva arról biztosított, hogy bár az ország visszatért a korábbi Alkotmányhoz, valamennyi államhatalmi szerv legitim maradt, s fennakadás nélkül működik. Az ellenzék részéről ugyanakkor bejelentették, hogy valamennyi hatalmi szerv elvesztette legitimitását, s azokat mielőbb újra kell választani és alakítani, beleértve az államfő személyét és a parlamentet is. Julija Timosenko exkormányfő, az ellenzéki Batykivscsina vezére az 1996-os Alkotmányhoz való visszatérést a Szovjetunióban 1991-ben államcsínnyel próbálkozó GKCSP ténykedéséhez hasonlította. Számos politológus a jogi cinizmus diadalaként emlegeti az Alkotmánybíróság döntését, mert az szerintük a központosított hatalmi vertikum létrehozására irányuló törekvések megkoronázását jelenti. Többen egyenesen puccsot emlegetnek, s a Kucsma elnök és az egyesült szociáldemokraták fémjelezte rosszemlékű korszak visszatérését jósolják.
Óvatosan fogadták az ukrajnai események hírét Európában is. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) monitoring bizottsága felkérte az alkotmányozási kérdésekben illetékes testületét, a Velencei Bizottságot, hogy értékelje az Ukrajnában kialakult alkotmányos helyzetet, közölte Mailis Reps, a PACE ukrajnai társjelentője.

Kovács Miklóst támadja az ukrán nacionalista hangvételű internetes hírportál


A „KMKSZ” - Ukrajnai Magyar Párt („KMKSZ” - UMP) és Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke ellen intézett nem túl ízléses támadást a zakarpattya.net.ua ukrán nyelvű internetes hírportál. A támadásról részletes írást közöl a Kárpátalja hetilap.

Az ukrán nemzeti beállítottságáról ismert portál az internetes újságírás fogalmai szerint vezércikknek számító írása címében kürtöli világgá, hogy „Kárpátalján arra szólítják fel a magyarokat, hogy ne szavazzanak ukrán pártokra, amelyek „veszélyeztetik a jövőjüket””. A szerző szerint a „KMKSZ” - UMP röplapjaival együtt „tovább terjed a vidéken az ukránellenesség és a nyílt magyar nacionalizmus”. A cikket jegyző Viktor Lengyel egyenesen azt állítja, hogy ha valaki arra kíváncsi, hol lakozik Kárpátalján „az ukranofóbia és a parázsló magyar revizionizmus”, annak valószínűleg érdemes elsősorban a „KMKSZ” - Ukrajnai Magyar Párt irodájába ellátogatni.
Az írás szerzője szerint Ukrajnában „a pártpolitika lényegét és karizmáját” közismerten a vezetők határozzák meg, a KMKSZ esetében Kovács Miklós, aki potenciális választói szemében radikális magyarpárti retorikájával igyekszik pótolni politikai jelentéktelenségét. Viktor Lengyel egyenesen úgy véli, hogy „ha figyelmen kívül hagyjuk a magyarok lakta kárpátaljai területek Ukrajnától való elszakításának perspektíváját, minden, amit Kovács úr tesz, az ő - a magyarok - elszigetelésére és konzerválására irányul a társadalmi-kulturális és anyagi lét jelenlegi, semmiképpen sem minőségi szintjén”. A cikkíró szerint Kovács Miklós számára minden ellenséges, ami ukrán, s ennek kapcsán emlékeztet a KMKSZ elnökének arra a tavalyi elnökválasztási kampány során az ukrán sajtó által felfújt hasonlatára, amelyben az ukrán államot ellenséges erődítményhez hasonlítja.
A meglehetősen propaganda-ízű írás Kovács Miklós szemére veti, hogy valahányszor a kárpátaljaiak, többek között a magyarok is, a politika felé fordulnak, majd kibújik a bőréből, hogy „fényes „patrióta” bejelentésekkel bizonyítsa szükségességét”. A cikkíró szerint ugyanis „Kovácsra, a politikusra csak akkor van igény, ha a kárpátaljai magyarok kizárólag a szomszédos Magyarország irányába fordulnak”. Mert „Ha az ukrán társadalom teljes értékű részévé válnának - elsajátítva az ukrán nyelvet, hozzáférést nyerve az összukrajnai oktatási intézményekhez és ennek megfelelően a jó, jól megfizetett munkához -, Kovács, a politikus, kénytelen lenne elhagyni a politika színpadát, s átképezni magát a megélhetés biztosításának más módjaira”. A szerző szerint Kovács ettől fél a legjobban, s célja ezért „konzerválni” a magyarokat jelenlegi „ukránságon kívüliségükben”. Gondolatmenete alátámasztására Lengyel közli ukrán fordításban a KMKSZ körlevelét, melyet a szövetség a kárpátaljai magyarokhoz juttatott el az önkormányzati választások előtt, bár eközben csak annyira ragaszkodik a fordítás pontosságához, hogy az a fenti eszmei előkészítés után az általa sugallt gondolatokat támassza alá a felületes olvasóban.
Az íráshoz beérkezett olvasói kommentárokból ítélve a célközönséget nem hatotta meg különösebben Viktor Lengyel érvelése. Ugyanakkor - sajnos! - elsiklottak a szerző meglehetősen álságos érvelésének néhány fájdalmas pontja felett is. A cikkíró szerint ugyanis a magyarság nem „teljes értékű része” az ukrán társadalomnak, s hogy azzá váljon, be kell illeszkednie. Lengyel eközben könnyedén figyelmen kívül hagyja, hogy az Alkotmány értelmében a kárpátaljai magyarok eleve teljes értékű tagjai az ukrán társadalomnak. Nem esik szó írásában arról sem, hogy az ukrán nyelv elsajátításának feltételeit az állam kötelessége volna biztosítani, s önmagáért beszél, ha ezt Ukrajna fennállásának majd 20 éve alatt még nem sikerült megoldani. Végül szögezzük le: azt a jogát és törekvését sem szerencsés elvitatni a kárpátaljai magyarságnak, hogy lehetőségeihez mérten igyekszik megőrizni nyelvét és kultúráját, s ehhez a politika eszközeit is igénybe veszi. Ez ugyancsak Alkotmányban rögzített joga, amit még választások alkalmával sem illik megkérdőjelezni egy demokratikus államban.
A cikkhez érkezett kommentárokból az is kicseng, hogy a választásoktól eltekintve milyen keveset olvasnak a beírók a sajtóban a kárpátaljai magyarokról. Sajnos az elmúlt néhány év szomorú jellegzetességévé vált, hogy némelyik ukrán újságírónak kizárólag kampány idején jut eszébe a kárpátaljai magyarság, s akkor is csak azért, hogy a fejére olvassa, amiért nem hajlandó ellenkezés nélkül beolvadni az államalkotó nemzetbe.

Nőtt a részegen elkövetett bűncselekmények száma


Az év első nyolc hónapjában több mint 45 százalékkal nőtt Kárpátalján az alkoholos állapotban elkövetett bűncselekmények száma, ezért a rendőrség az egész megyére kiterjedő akciót indított a zugpálinkafőzők ellen – közli a Kárpátalja hetilap.
A megyében idén január és szeptember között 511 bűncselekményt követtek el alkohol hatása alatt, szemben a múlt év azonos időszakának 352 hasonló bűnesetével. Ez azt jelenti, hogy az ilyen besorolású cselekedetek aránya 45,2 százalékkal növekedett, ami közel 16 százalékkal több az országos átlagnál - adta hírül az ungvári zakarpattya.net.ua internetes hírportál.
A cikk szerint nyugtalanítónak tartja a kialakult helyzetet Viktor Ruszin ezredes, a kárpátaljai rendőrség parancsnoka, aki a napokban újságírók előtt kijelentette, hogy a rendvédelmi szervek minden településen a zugpálinkafőzők körmére fognak nézni.
Ennek megfelelően a rendőrség Kisüsti fedőnéven megyeszerte akciót indított a tiltott pálinkafőzés felszámolására. A kampány a tervek szerint október végéig folytatódik. Az akció során nemcsak a kisüsti előállítására szolgáló eszközöket kutatják fel és kobozzák el a hatóság emberei, hanem az árusítóhelyeket is felszámolják.
A törvények értelmében a rendszeresen folytatott házi pálinkafőzés és a kisüsti árusítása bírsággal és akár három évig terjedő elzárással büntethető.